Lehetne hosszasan elemezni ezt a találkozót szakmailag, de egy BL döntő mindig egészen speciális légkörben és körülmények között zajlik. Főleg, amióta a Final Fourt bevezették és 24 óra leforgása alatt két iszonyú nagy csatát kell győztesen megvívni. A Barcelona egyelőre jobb csapat, ezt ma is bizonyította. Érezni lehetett a második félidő felénél a fáradtságot a magyar csapaton, a Barcelona tegnap a Kielce ellen már tartalékolhatott az utolsó 7-8 percben, a Veszprém viszont 60 perces kőkemény csatára kényszerült egy papíron jobb csapat ellen, ráadásul 2,5 órával kevesebb idejük is volt regenerálódni.

Közel sem volt olyan kapusteljesítményünk, mint tegnap, bár Alilovic a második félidőben azért hozott néhány védést. A túloldalon Saric sokkal inkább vonzotta a labdát, különösen Ilic átlövéseinél. A spanyoloknál elől Sigurdsson és Karabatic volt a legeredményesebb, de szépen termelt Tomas és Entrerrios is. Elbírták Lazarov (szinte) teljes hiányát is, a többiek átvették a szerepét a jobbátlövőnek.

A Veszprém egyik legnagyobb baja a támadójátékban volt, Ilic ugyan szerzett öt gólt, de borzalmasan rossz százalékkal tüzelt, Sulicot remekül kikapcsolták. Bár mindkét játékos esetében a bírói ítéletek megkérdőjelezhetők voltak (hol a kontrafaultok nem tűntek annak, Ilic faultos lövéseire nem fújtak semmit rendszeresen), vélhetően nem ezen múlott. A Veszprém fáradtabb volt a tegnapi nagy csata után. Egyedül Nagy László hozott ma is extra teljesítményt, kilenc lőtt gólja (többsége átlövésből) tartotta a lelket a magyar együttesben, de sajnos ma nem nőtt fel hozzá senki.

Ennek ellenére ne feledjük, hogy már a döntőbe jutással is óriási bravúrt és fantasztikus eredményt ért el a Veszprém és 2002 után újra eljutva a fináléig, ezüstérmet szerzett. Gratulálunk együttesünknek!

Köszönöm a figyelmet!
---- (19:49:03)